Külön kategóriát képeznek azok az átverések, ahol nem közvetlenül a banki rendszert vagy kártyát támadják meg, hanem egy sztorival veszik rá az áldozatot önkéntes pénzátutalásra vagy kifizetésre. Bár ezek nem feltétlenül “banki rendszerek hiányosságait” használják ki, a végeredmény mégis banki tranzakció (pl. átutalás) útján valósul meg, így a bankok és hatóságok itt is érintettek. A teljesség kedvéért említünk néhány gyakori forgatókönyvet, hogy a károsult beazonosíthassa, ha ilyen történt vele:
- Hamis befektetési ajánlatok: A bűnözők nem létező vagy piramis-jellegű befektetéseket kínálnak, gyakran online hirdetéseken keresztül vagy telefonon. Például kriptovaluta bányászati csomag, forex kereskedési szoftver, extra magas hozamú kötvény stb. Az áldozat pénzt utal egy általuk megadott számlára (ami a csalók irányítása alatt áll) a “befektetés” reményében, de a pénz eltűnik. 2024-ben az Egyesült Királyságban az összes csalás közül a befektetési csalások okozták a legnagyobb pénzügyi károkat – a bűnözők hamis befektetésekkel csalták ki a legtöbb pénzt . Itthon is rendszeresen figyelmeztet erre az MNB, közzétéve a gyanús szolgáltatók feketelistáját.
- Romantikus csalás: Online ismerkedés során a csaló hetek-hónapok alatt elhiteti az áldozattal, hogy komoly érzelmi kapcsolat van köztük (gyakran külföldinek, pl. katonának adják ki magukat), majd valamilyen ürüggyel pénzt kérnek (pl. betegségi költség, repülőjegy hozzánk, vámkezelési díj ajándékhoz stb.). A szerelmes áldozat átutalja a kért összegeket a “kedvesnek”, és csak később derül ki, hogy végig csalás volt. Ezekben az esetekben is a banki utaláson keresztül megy ki a pénz tipikusan, gyakran külföldi számlákra.
- “Nigeriai” előfoglaló csalás: E-mailben vagy faxon keresnek meg egy mesés örökség vagy üzleti lehetőség ígéretével, és előbb-utóbb előre utalást kérnek valamilyen jogcímén (ügyvédi díj, adó stb.). Ez a klasszikus “419-es” csalás. Aki utal, sosem látja viszont a pénzt.
- Álláshirdetéses / money mule csalás: Olyan “munkát” kínálnak, ahol a jelentkező bankszámláján kell pénzt fogadni és továbbküldeni, némi jutalékért cserébe. Valójában a csalók pénzmosáshoz keresnek bábukat – az így bevont áldozat bűnrészessé válhat. Más változat: “csomagküldő munka”, “rejtett vásárló” ahol szintén csalás történhet és a saját számláját vagy pénzét használják fel.
Ezen “egyéb” kategóriák mindegyikéről külön cikk szólhatna – a lényeg, hogy itt is a pénz útja végül banki csatornán halad, és sokszor a bank ügyfélszolgálatánál köt ki az áldozat, amikor kiderül hogy becsapták. A bank azonban ezekben az esetekben nem tud érdemben segíteni (hiszen a tranzakciót maga az ügyfél engedélyezte, nem történt jogosulatlan belépés). A fejezet végi tanácsokban kitérünk rá, mit lehetne szabályozási oldalról tenni, hogy az ilyen csalások áldozatai se maradjanak teljesen védelem nélkül.